Ősz

 

 Signor István 

Ősz

Minden arany már, a Napsugár is,
mely ontotta kincsét egész Nyáron át
nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...

Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...

Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sorsát... tovább már nem remél...

Szép most az Ősz. Akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon,
s míg fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a Föld készül. Mereng új Tavaszon....

A szavak ereje

Ez igaz? !

Változtass szavaidon! Változtass a világon!

Mosoly

A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell. 

Csak 1 mosoly kell...!  

Nevethettek rajtam, mert furcsa vagyok, de én is kacagok rajtatok, mert átlagosak vagytok!