"Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike... egyetlen kis pára, egyetlen csepp víz elegendő hozzá, hogy megölje..." (Pascal)
MÁCZ ISTVÁN: ÖRÜLJ VELEM! (részletek)
A szemed
Két tó az arcodban. Vagy tengerszem? Vagy csillagok? Lehet, hogy eleven drágakövek.
Inkább két ablak, melyen át kinézel ismert-ismeretlen mélységeidből. Két tükör, melyben meglát az, aki nemcsak néz, de látni képes.
Valaki állítja, hogy látni maga az élet. Életed a szemedben. Az egyetlen élet, melyet csak te élhetsz meg, a szemedben gyullad fel és csap ki kék vagy fekete tűzzel.
A szemed. Lát. El tudnád sorolni csak a színeket, melyeket pillanatonként összeszed? Nézz szét. A zöldnek ezernyi árnyalata. Fehér és fehér között mekkora különbség! És mennyi forma! Kör, négyzet, egyenes, görbe. A testek játéka előtted állandóan a térben.
Látod az emberi arcokat. Az arcok mosolyát, sírását, az ajkak rándulását zokogásban, kacagásban. Látod az arcok történetét és olvasod vallomásukat. Szemeddel nézel a másik szemébe. Szemek összevillanása. Egymásba merülő tengerek! És az egyik a tied!
A szemed mélyebb, mint egy tó. Rejtélyesebb, mint egy tengerszem. Fénylőbb a csillagoknál és értéke több a színes drágakőnél.
Végtelenre nyíló ablak.
Szeresd. Tartsd nyitva.
Az öröm percenként belép rajta.
Az orrod
Mennyi illat száll orrodon át beléd? Megérint és eggyé válik veled.
Rózsa, orgona, gyöngyvirág. Frissen kaszált rét. Akácosok virágzása. Illatözön. Ezernyi öröm!
Aztán szagok sokasága. Hírt adnak a készülő ételről. Sültek, pecsenyék, ízes levesek, sütemények. Vonzanak.
Persze van szag, mely riaszt. Jelez. Kerüld ezt, kerüld azt4 Vigyázz: gáz! És mindez az orrodon át.
Orroddal kacérkodik minden illat. Orrod érti a szagok beszédét.
A babák bőrének tejillata van. Kedvesedről parfümje mesél, hírt ad róla, emlékeztet rá s karjaiba hív.
Orrod. Jellemzi arcod. Kiemelkedik. Orr. Két kicsi lyuk. A mindenség titkait képes szimatolni.
Az orrod kicsi vagy nagy? Mindegy. Érezze sajátos módján a világot, mely kész arra, hogy illat-könnyű örömeivel naponta megajándékozzon.
Az ajkad
Az ajkad színét, vonalait ismered. Valld be, ez volt az első, amit kamaszkorodban annyit kutattál magadon és faggattad: szép, nem szép?
Az ajk, érzéki pont az arcban. Hogy élj, az ajkad nyílik ki ételre, italra. Hogy éltess és életed termékeny legyen, teljessé váljon éned, ajkad nyújt és vár csókokat.
Ajkadon az élet ösztöntörvényei izzanak és ajkadon jő ki minden szó, melyben szellemed nyilatkozik meg.
Test és lélek, szellem és anyag örvénylenek ajkadon. Örvény örvény után kiált. És mennyi öröm!
Ajkadon naponta legyen adott és kapott csók. Testvéri, gyermeki, szülői s ha lehet, szerelmes csók. Naponta legyen ajkad a szavak forrása. Nem csupán hangé, hanem szóé, melyben kimondod magad.
